Alkony

Alkony

Víz alatt a föld
csendes nyugalomban.
Napsütötte tóban
széna ül halomban,
és ázik zaj nélkül.
Búzavirág kékül
páratlan sorokban,
bennrekedt a hang
a sok békatorokban.
Nem fodroz a felszín,
tükrét alkony festi,
a vágott fű illata
halovány és messzi.
Nem tár szárnyat madár,
nem surran a csík sem.
Megpihent a világ:
levegőt vett Isten.

(Vonatút Pestről Pécs felé egy valószerűtlenül régi nyárutón.)