Roráté
Valahol a hátsó sorokban ültél,
és én egész idő alatt
nem mertem megfordulni,
féltem, hogy észreveszel,
és akkor el kell fordítanom
a tekintetem, és nem
nézhetek a szemedbe többet,
sosem volt még ilyen
kényelmetlen a pad,
és nem mentem aznap áldozni,
csak téged oltár előtt lássalak.
Valahol a hátsó sorokban ültél,
és én egész idő alatt
nem mertem megfordulni,
féltem, hogy észreveszel,
és akkor el kell fordítanom
a tekintetem, és nem
nézhetek a szemedbe többet,
sosem volt még ilyen
kényelmetlen a pad,
és nem mentem aznap áldozni,
csak téged oltár előtt lássalak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése