Régtől fogva II.

Régtől fogva II.

Le kell írnom, hogy
nem szeretlek,
mert mások vagyunk,
mint a magunkról
festett képek:
kopott, poros szentek.
Dohos keretnek
szúette fája,
ujjlenyomatfoltos
üvegnek homálya.
Nem riadunk.
A nagyobb tüzeknek
lángja már nem ér el,
a kisebbeket csak pár
szemrebbenéssel
nyugtázzuk.
Unott tettetéssel
illetlen vigyázzuk
és harmadnap esténként
szokásból kirázzuk
lábtörlőnket. Egymást
nem óvjuk már a portól,
egy s mást megszoktunk már,
és olykor nem zavar
a kádban a sok hajszál,
és nem dühít, hogy
nyugalmunkon zaj hál,
és zörej zihál csak.
Kiáslak magamból
-ígérem- marokkal,
kiégetem helyed és
felszórom sóval,
és kivárom, kívánom,
hogy romlott harci kedvek
babonával hintsenek,
hogy mindent elfeledjek.
Mert le kell írnom, hogy
nem szeretlek.