Régtől fogva

Régtől fogva

Vértelen ajkamról ha eltűnne a szó
kezemből a toll
lábam alatt ha okafogyottá válna az út
ó bár céltalan lenne tekintetem
és menthetetlenül süket a fülem
ne szomjazhassak friss levegőt
és karom veszítse el az erőt
szívem csak dobbanni szűnne meg
ha téged elfelejtelek.

Átok szagú áporodott ezerszer látott
untig hallott minden mi régi avitt
minek már idejét sem tudom
se szeri - se száma szavaknak
megfakult csengése
az hogy vagy
örökre mindig
hogy reggeli lépteid mindig megérintik
a nyikorgó padlót
hogy nem múlna el nappal
hogy ne mérgelődnél seszínű hajaddal
hogy minden étkezésnél megmarad egy falat
és mindig elalszol az operettek alatt
hogy mindig ugyanúgy ugyanazon szóval
évődünk egymással -két régi fakó dal-
hogy százszor ismert viccek, ezerszer járt utak
mégsem zúzzák porrá a közös álmokat.
Azt szeretem.