Elalvás

Elalvás

Számban megalvadnak a szavak.
Lassú ütemre járnak ernyedt táncot
üres gondolatok, régmúlt románcok.
Emlékeim, mint apró bányatavak:
sötétek, mélyek és ha beléjük fulladok
nem találnak soha. Tán nem is keresnek.
A számban alvadt szavak a felszínig kerengnek
és szétpukkannak lomhán.
Szememben megfakulnak a színek
és a régi tüzek nem égnek csak tompán.
Karcsú füzek között, hegyvonulat ormán
csak percmúlatásként születnek a rímek.
S ha egy szellő felkap, és elfut velem messze:
Ki marad itt sírva?
És ki marad nevetve?